Az egészség megőrzése nem csupán egy hosszú távú cél, hanem a mindennapi döntéseink eredménye. Az életminőségünk és egészségünk alakításában kulcsszerepe van annak, hogy milyen szokásokat alakítunk ki, és hogyan kezeljük a döntési helyzeteket, amelyekkel szembesülünk.
Mindez nem csupán tudatos választások kérdése, hanem mélyen beágyazódik az agyunk működésébe és az általunk hozott mikrodöntésekbe. Ebben a cikkben azt vizsgáljuk, hogyan hatnak ránk a szokások, a döntések és a késleltetett jutalom keresése, miközben az egészségügyi szűrések szerepe kiemelkedővé válik.
Mennyi időd van ma magadra?
„Napi 4 óra képernyőidő. És egy szűrésre nincs 15 perced?”
A fiatalok napjainkban az átlagos napi képernyőidőt tekintve 3-5 órát töltenek mobiltelefonjaikkal, és egyre több időt fordítanak közösségi médiára és szórakoztató tartalmakra, mint a TikTok vagy a Netflix (Ofcom, 2021). De vajon miért nem érezzük úgy, hogy van időnk a fontosabb dolgokra, mint például a rendszeres szűrések? Az időnkkel kapcsolatos érzéseink a pszichológiai mechanizmusok egy összetett hálózatának eredményei. Az agyunk a képernyő előtt való tevékenységeket gyorsan jutalmazza: a közösségi média és a sorozatok azonnali dopaminlöketeket biztosítanak, amelyek az agy jutalmazási központjait aktiválják, ezzel az élményt erősítve. Ez a „dopamin-ciklus” nemcsak élvezetet ad, hanem elvonja figyelmünket a hosszú távú, de nehezebb döntésekről, mint például a szűrésre való elmenetel. A szűrés viszont nem igényel hosszú időt, előkészületet vagy különösebb erőfeszítést. Egy gyors döntés, ami 15 percet vesz igénybe, mindössze egy rövid időszak, amit megtehetünk azért, hogy hosszú távon biztosítsuk egészségünket. Az agyunk „túlterheltsége” miatt hajlamosak vagyunk elodázni az egyszerű, de fontos döntéseket. A kutatások azt mutatják, hogy a túlzott választék, akár a napi döntésekben, stresszt és döntésképtelenséget okozhat (Iyengar & DeVoe, 2003). A szűrés elhalasztása egy olyan döntés, amely nemcsak elodázódik, hanem szorongást is kiválthat.
A döntés paradoxona: túl sok lehetőség, nulla cselekvés
„Ma is eldöntötted, hogy majd holnap döntesz.”
A döntés paradoxona egy olyan jelenség, amely akkor lép fel, amikor túl sok lehetőség áll rendelkezésünkre, ami akadályozza a döntést és a cselekvést. Ezt a jelenséget Sheena Iyengar és Mark Lepper (2000) is megerősítette kutatásában, hogy a túl sok választási lehetőség valóban gátolja a döntéshozatalt. Az emberek inkább nem döntenek, mintsem, hogy válasszanak a túl széles választékból. Ez a jelenség nemcsak a mindennapi vásárlási döntésekre, hanem az egészségügyi döntésekre is igaz. Szűrésre menni egy egyszerű döntési helyzet, amelyet sokan hajlamosak elodázni, mert túl sok más lehetőség van, ami elvonja a figyelmet. A szűrés nem igényel előkészületet, és nem kell nagyobb erőfeszítést tenni – azonban a hatása hosszú távon felbecsülhetetlen, komoly pozitív hatással lehetnek a hosszú távú egészségünkre, mivel segítenek a korai betegségek felismerésében és a megelőzésben (National Institutes of Health, 2020).
Dopamin kontra előrelátás: ki győz ma?
„A gyors élvezet mindig vonzóbb. De a hosszú táv nyerőbb.”
A fiatal agy egyik legérdekesebb tulajdonsága, hogy rendkívül érzékeny a dopaminra, amely egy olyan neurotranszmitter, ami az öröm érzését váltja ki. A dopamin aktiválása révén a gyors élvezetek – mint a közösségi média, a junk food, vagy a binge-watching – azonnali kielégülést biztosítanak. Azonban, ahogyan az egészséges szokások és a hosszú távú jólét megteremtése is igényel bizonyos előrelátást, úgy a késleltetett jutalom felismerése is alapvetően fontos ahhoz, hogy tudatosan törődjünk a jövőbeli önmagunkkal. A késleltetett jutalom, amely az egészséges szokások, például a rendszeres mozgás, a megfelelő étkezés vagy a szűrésekre épít, összefüggésben állnak a személy érzelmi intelligenciájával és tudatosságával. Azok az emberek, akik képesek a jövőbeli jutalmakat szem előtt tartani, jobban képesek kontrollálni impulzusaikat és egészségtudatos döntéseket hozni. A késleltetett jutalom az érzelmi intelligencia egyik meghatározó aspektusa, amely segít abban, hogy jobban kezeljük a napi stresszt és elérjük hosszú távú céljainkat (Duckworth et al., 2014).
A szokásaink formálnak minket. Nem a kifogásaink
„Minden nap döntesz – még akkor is, ha azt mondod: „ma nem csinálok semmit.”
A szokások olyan mentális és fiziológiai lenyomatok, amelyek mélyen beépülnek az agyunkba. A szokásaink a bazális ganglionokban rögzülnek, amelyek az automatikus, rutinszerű cselekvések irányításáért felelősek (Wood & Neal, 2007). A szokások három részből állnak: egy inger, egy rutin és egy jutalom (Duhigg, 2012). Ha tehát nap mint nap halogatunk valamit, az a halogatás egy szokássá válik, és ezzel párhuzamosan a stressz és a szorongás is fokozódik. Szűrésre elmenni apró, de fontos szokásformáló döntést jelenthet. Amikor elmegyünk szűrésre, az agyunkban egy új szokás kezd el formálódni: „Törődöm magammal”. Ez a szokás az egészségünkre vonatkozó jövőbeli döntéseinket is befolyásolja. A kutatások azt mutatják, hogy azok az emberek, akik egyszer elmentek szűrésre, később nagyobb arányban vettek részt más egészségügyi programokon is, hiszen az önképük módosult: „Én az vagyok, aki törődik magával” (UBC, 2018).
Miért éri meg szűrésre menni?
A válasz egyszerű: mert ez az a kis döntés, amely egy nagy változást indíthat el az életünkben. A szűrés nemcsak a betegség megelőzését szolgálja, hanem segít abban is, hogy tudatosan törődjünk jövőbeli önmagunkkal. Még ha nem is igényel sok időt, a hosszú távú hatása felbecsülhetetlen. Kezdj el most, mert a legkisebb lépés is nagy változást hozhat!
Dr. Kiss Brigitta
Munka- és szervezetpszichológus
Hivatkozások:
